2011. augusztus 2., kedd

A Népszabadság szembement Orbán főtanácsadójával

Nem járult hozzá az Ónody-Molnár Dóra újságírónő által készített interjú közléséhez Hegedűs Zsuzsa szociológus, Orbán Viktor főtanácsadója, a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány vezetője (apropó, nem ez az alapítvány kapott több százmilliót a Való Világtól? hmmm.... na de nem ez a lényeg.) A Népszabadság szerkesztősége mégis leközölte az interjút, melyben a kormány tevékenységétől való nyílt elhatárolódásra utaló jelek mellett olyan, szociológus szájából elég meglepően hangzó finomságokat is találunk, mint például a "versenyképesség és a társadalmi felzárkózás ellentétes egymással" kijelentés. Szánom-bánom, nem ismerem Hegedűs szociológiai munkásságát, így nem tudom, hogy tényleg ezt gondolja e, vagy csak a politika szelétől zavarodott össze egy kicsit. Az viszont biztos, hogy nem járt jól a közlés megakadályozásának kísérletével, hiszen a Népszabadság szemmel láthatóan szó szerint, minden kozmetikázás nélkül közölte le a beszélgetést, úgy, ahogy azt rögtítették, nyilván az esetleges pertől való félelmükben. Jelen pillanatban persze nem megválaszolható kérdés, hogy bepereli e Hegedűs az újságot, vagy esetleg engem az ott leírtak terjesztésért, mint ahogy az elképzelt per kimenetelét is nehéz lenne megjósolni a mai médiakörnyezetben. Pár szót azért mégis érdemes az interjú témájának szentelni.

Kóczián Péter beszélt egyszer az ELTEonline kis csapatának az interjú jóváhagyatásának veszélyeiről, konkrétan arról, hogy a HVG többször is elállt vezető politikusokkal Készített interjúinak közlésétől, mondván, az interjúalany nem egyezett abba bele. Az egyetemi újságírástól sem áll távol ez a gyakorlat, jómagam is tudok olyan esetről, amikor HÖK képviselővel készült interjú nem, vagy csak teljesen átírt formában jelenhetett meg, ami nem meglepő, tekintve az egyetemi orgánumok HÖK-öktől való teljes gazdasági függőségét. Az internetes médiumok még egyszerűbb helyzetben vannak, nyomtatott újságoknál tulajdonképpen azt is simán megtehetné a HÖK, hogy egyszerűen nem fizeti ki a nyomdát, ha nem tetszik neki az aktuális szám tartalma. Ez az állapot szerintem elég lesújtó, jobb esetben is színes-szagos magazinná, rosszabb esetben propagandaeszközzé redukálja az egyetemi újságokat. Pedig senkinek sem ártana, ha a HÖK-ök működése átláthatóbb lenne a diákok számára, amihez az oknyomozó újságírás, vagy egy-egy rámenős interjú is hozzájárulhatna.

Nekünk egyébként az ELTEonline-nál el is mondták, hogy jóvá kell hagyatni az interjút az alannyal, ezt én a mai napig is csak akkor teszem meg, amikor külön kérik. Azért előnyei is vannak a dolognak; velem is előfordult már, hogy mozaikszavakat félreértettem a hangfelvételről, ezt nem árt, ha kijavítja a tájékozottabb alany, de valljuk be, egy profi és lelkiismeretes újságírói munka ugyanezt elérhetné, és kiküszöbölhetné azokat a felesleges, stílus- és tartalombeli átszabásokat, melyek tönkretehetnek egy ütős interjút.

Ti mit gondoltok? Erre vonatkozik e heti kérdésem, balra.

3 megjegyzés:

  1. Miután az interjú valahol a kettőtök közös műve, úgy illene, ha az alany is rámondaná az áment a végeredményre, de bizonyos esetekben (mint pl. ez) ütősebb, ha nyersen jön le egy ilyen beszélgetés. Úgyhogy sztem nem lehet általánosítani, helyzete válogatja. Ha már mindenképp muszáj, akkor a félrehallásos verzió tűnik a legjobb kompromisszumnak. :)

    VálaszTörlés
  2. Ez a nő meg sztem nem teljesen normális...

    VálaszTörlés
  3. Egyértelmű, hogy közös alkotás az interjú, de, különösen ha közszereplővel beszélünk, mindig valami olyat akarunk kideríteni, ami amúgy nem derülne ki, olyan kérdésekről is kikérjük a véleményét, amikben amúgy nem nyilvánulna meg. Persze mindig lehet azt mondani, hogy erre a kérdésre nem kívánok válaszolni, de ennek rögtön jelentése lesz, mint ahogy a kitérő válaszoknak is. A kooperáción túl tehát mindig van, ha nem is szembenállás, de egy kis feszültség a két fél között. Az újságírónő szerintem itt nagyon profin kezelte a helyzetet, kivéve talán az első kérdésnél, ott az egyértelműen kitérő válasz után rá kellett volna még egyszer menni.
    Azt meg, hogy miként hat ez az amúgy sem függetlenségéről híres egyetemi újságírásra azt fentebb kifejtettem (meg mindannyian tudjuk is). Ezért lenne nagy szükség egy független, színvonalas és konfrontatív összegyetemi médiumra...

    VálaszTörlés