Szerény javaslat

Javaslattétel az oktatásról dr. Orbán Viktor nemzettest Úr részére

Tisztelt Úr! Bátorkodunk tudomására hozni, hogy magunk részéről a legnagyobb megelégedéssel szemléljük a nemzet jövőmanipulátorainak legújabb kori reneszánszát. Ismételt előtérbe kerülésüknek már csak annak fényében is itt volt az ideje, milyen szép eredményeket értek el a nemzeti küzdelemben mindig élen járó harcostársaik, a nemzeti múltmanipulátorok. Az utóbbi évek e területen zajló serénykedését jelzi több kiállítás, reprezentatív kegytárgyak megjelenése a honi hivatalokban, ünnepek, évfordulók beiktatása és Magyarország dicsőségére immár a Nemzeti Hitvallás is. Múltmanipulátorainknak mondhatunk köszönetet, amiért cirka fél évszázadot sikeresen kiradíroztak alkotmányjogi történetünkből, az áldozatos munka hatására pedig a rendszerváltás óta eltelt időszakot sikerült egyetlen szóba sűríteniük. Káosz, mivel is festhetnénk le hűebben az elmúlt húsz év demokratikus tévelygéseit!

De lássuk be, a múltat átírni nem nagy ördöngösség. Egy kisdiák is kinyithatja történelemkönyvét, hitlerbajuszt rajzolhat Caesarnak, vagy épp babérkoszorút illeszthet Rákosi kopasz fejére. Az igazi kihívás a még be nem következett megváltoztatása. Ezért is különösen örvendetes, hogy Urunk vezérletével munkához láttak a nemzeti jövőmanipulátorok. Csökkenteni kell nemzeti túlképzésünket - mondták, vissza kell szorítanunk a diplomás munkanélküliséget - adták ki a jelszót. Túl sok jogász és közgazdász zavarja nemzeti köreinket - és slussz-passz. Ön is élen járt e harcban, ahogy a kopasz Rákosi elvtárs, minden jövőmanipulátor példaképe kijelentette egykor, hogy márpedig ipari ország vagyunk, úgy kürtölte világgá most kedves nemzeti vezetőnk, hogy agrárország a magyar. Persze mi tudjuk, úgy kell ezt érteni, agrárország lesz, de hát minden valamirevaló jövőmanipuláció mögött ott kullog a járulékos jelenmanipuláció.

A tanulói keretszámok nemzeti központból történő csökkentése tehát megkezdődött, és mi csak megerősíteni tudjuk, soha fennköltebb célért nem harcolt még a haza. Le kell számolni az ortodox oktatáspolitikai elvvel, miszerint honpolgáraink szabad személyiségéből következő preferenciáihoz próbáljuk igazítani iskolarendszerünket. Na nehogy már a kobak adja a kokit, kedves nemzeti vezetőnk! Ki tudhatná jobban a nemzet jövőmanipulátorainál, milyen életre is vágyik?

Minden támogatásunk mellett azonban néhány nemzetjobbító javaslatot is szeretnénk megfogalmazni. Először is, úgy véljük, a keretszámok meghatározása túl nagy autonómiát hagy az egyetemek kezében, ami önmagában is gyengítheti nemzeti együttműködésre alapozott rendszerünket, ráadásul a nemzeti céllal ellentétes szakoknak is nemzeti pénzeket juttathat. A felsőoktatási katalógust áttekintve számos nemzetidegen kinövésre akadtunk. Mert nemcsak hogy bálnák nincsenek Magyarországon, de tudtunkkal asszír és óegyiptomi régészeti leletből is viszonylag kevés akad, mint ahogy japán vagy francia emberek sem rontják nagy számban a hazai levegőt. Minek foglalkozzon hát ezekkel a magyar? Aztán ott van még a kisebbségpolitika, ami véleményünk szerint tökéletesen értelmét veszíti egy olyan rendszerben, ahol mindenki bebocsátást nyerhet a nemzeti centrum többséget alkotó táborába. Nem egy területen a képzés jellegét lenne ildomos átszabni, a magyar irodalom szakról példának okáért szívünk szerint kiirtanánk a kortárs műveket,  hiszen azt sugallják, hogy minden újítás eredendően jó (meg egyébként is, hogy lehet egyáltalán Parti Nagyot olvasni, nem csoda, hogy a nemzet médiuma is betiltotta). Itt említjük meg az újságíróképzést, ahol különösen figyelni kell arra, hogy csak annyi szakembert képezzünk, amennyi hasznára válik együttműködési rendszerünk jóhírnévhez való jogának.

A másik probléma az, hogy a fiatalok tapasztalataink szerint nem veszik jó néven, ha bizonyos lehetőségek a nemzet szent akaratára egyszer csak bezárulnak előttük. Tanulatlan kollégánk példának okáért nem átallota a lófaszt kifejezést használni a nemzeti jövőmanipulátorok ténykedésével kapcsolatban, a nemzeti kábszeres fiatalság orgánumában. Ez persze nem meglepő, elvégre ifjú nemzettársaink a nagybetűs Káoszban nevelkedtek, a posztkommunizmus, a liberalizmus és a kozmopolitizmus kvázivallásos szörnyszüleményeitől meghamisított nemzettudatuk nem áll helyre egy-kettőre. Ennek ellenére kívánatos lenne, ha gyermekeik több tiszteletet mutatnának a nemzeti jövőmanipulátorok akarata iránt.

A nemzetközi liberális oldalon gyakran hangoztatott érv, hogy nemzeti felsőoktatásunkon csak nemzeti köznevelésünk együttes átalakításával lehet jobbítani. Azt kell mondjuk, ezek nem veszik észre más szemében a gerendát. Minket azonban szívcsakránkból szerteáradó melegség töltött el, mikor nyugtázhattuk, hogy előrelátó jövőmanipulátoraink a nemzeti köznevelésre is gondoltak. Ennek szellemében iskolaérettségi szakértőknek nevezett kollégáikat kiküldték a nemzeti óvodákba, hogy a nemzeti munkamegosztás ma legkevésbé respektált helyeire kiszemeltek idejekorán megtudják, merre hány méter, és immár az utolsó óvodai évben megtapasztalják az évismétlés jövőbemutató gyakorlatát. Ha netalán előreláthatatlan munkaerőpiaci torzulások következnének be hazánkban, (a nemzetközi pénztőke ármánykodásait még a legkörültekintőbb jövőmanipulátorok sem jósolhatják meg teljes bizonyossággal) a Híd-programok révén még mindig lehetséges a korrekció, 16 éves kor után pedig már a nemzeti ideológiai képzéssel sem kell tovább törődni. Messzemenően egyetértünk avval is, hogy a törvény célul tűzi ki a nemzet tanulóinak érzelmi és akarati téren való fejlesztését; illetve, hogy kötelességeiket jogaik előtt deklarálja (habár ez utóbbi ma már evidencia).

De ezt még mindig keveselljük. Ne álljunk meg félúton, a nemzeti ügy nem tűr bizonytalankodásokat! Hiába a sok szelekciós lehetőség, a tagozatok, a 6 és 8 osztályos gimnáziumok, úgy véljük, nemzeti ifjúságunk jövőre történő felkészítése ezzel nincs befejezve. Ezért javasoljuk, hogy általános és középiskoláinkban vezessünk be az egyetemi szakokkal azonos elnevezésű képzési osztályokat. Ezáltal nemcsak a nemzeti szakismeretek átadása menne gördülékenyebben, de olyan nemzetrontó tendenciáknak is elejét vehetnénk, hogy például a mérnök megtanulja a nemzeti jogrendszer alapjait, vagy az újságíró tisztába jöjjön a nemzeti közgazdaságtan fundamentális tételeivel. Javasoljuk továbbá, hogy az egyes iskolai szakokra felvehető gyermekek számát és személyét dr. Matolcsy György, a munkaerőpiaci számítások nemzetileg elismert szakértője és dr. Hoffman Rózsa, a kisdiákok lelkivilágának nagy tudója jelölje ki. Legyen béke, szeretet, egyetértés, haza, szabadság, család és az ország jövőjének gránitszilárdságú alapja közöttük.

Eztán álljanak ott minden magyar gyermek szülőágyánál nemzeti jövőmanipulátoraink, és a gyermek neve mellett annak jövőjét is osszák meg a nemzet asszonyival. Árpád, szakmunkás – ilyen formában. Vagy, ha egyszer kedves nemzeti vezetőnk első unokájának világrajöttét ünnepeljük majd, üvöltse torkaszakadtából az egész ország: Viktor, elnökünk!

Minden ellenkező próbálkozás ellenére maradunk a nemzeti felsőoktatási rendszer hű szolgálói,

Teczár Szilárd

Kelt, a nemzeti ügyek kormánya hatalomra kerülésének évétől számított második esztendő másoduk havának első napján.