Kedd óta tudjuk: nyilvánosan is szarozhatjuk a borokat Európában. A Strasbourg-i Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy a magyar hatóságok jogszerűtlenül jártak el, mikor Uj Péter újságírót becsületsértés vádjában elmarasztalták a Tokaji Kereskedőház olcsó borának leszarozása miatt. A magyar adófizetők 3580 eurójába került egy olyan per, amit már elindítani is tök felesleges volt.
Uj Péter még 2008. január 1-jén írt egy glosszát a Népszabadságba, melyben kifogásolja, hogy "itt tartunk még mindig, tizennyolc évvel a kommerszek után, magyarok százezrei isszák büszkén, sőt áhítattal a szart." A gyártó perelt, az igazságszolgáltatás első két foka rágalmazást állapított meg, az LB helybenhagyta a korábbi meglátásokat, ám hangsúlyozta, a bíróságok helytelen következtetéseket vontak le belőlük, hiszen a vak is láthatja: Uj Péter nem rágalmazta szegény szar bort, sokkal inkább megsértette drága becsületét. Az EJEB szerint ellenben " a kifejezés formája a vélemény tartalmával egyetemben védettnek minősül."
A magyar jogrendszer legfelsőbb grémiumának ítélete több szempontból is nevetséges: egyrészt elfelejt indokolni, másrészt nem gondolja végig a precedens következményeit. Ilyen alapon ugyanis minden étteremkritikust pénzbüntetésre ítélhetnénk, Gordon Ramsey meg már rég közmunkán lenne, ha nem rács mögött. Uj Péter glosszája pedig inkább irodalom, nem pedig az objektív ítélet szándékával íródott kritika.
De ha esetleg meg is sajnálnánk a szegény Kereskedőházat, mondván, elég büntetés számukra, hogy saját terméküket kell fogyasztaniuk, az sem jelent semmit, mert szinte biztos, hogy ez az ügy nem a gyártóról, hanem ún. magyar büszkeségünkről szólt. Magyar politikusoknak is kedvelt gyakorlata, hogy a reprezentatívnak nyilvánított kulturális termékeinkre kimondott minden erőteljes véleménynyilvánítást tényítéletként értelmezzenek, és az adott újságíró/közszereplő méltó megbüntetését szorgalmazzák egy jó kis nemzetárulós-kiátkozás mellett. Az ilyen esetekben az a komikus, hogy a néhány újságolvasó helyett, aki a lapokban találkozott volna az inkriminált passzussal, a nagy hírverés az egész ország és jelen esetben Európa képébe tolja az oly károsnak ítélt szavakat. A legjobb példa Torgyán József és az Új Hölgyfutár esete; a kisgazda politikus a Parlamentben, kamerák előtt lobogtatta az egyébként 600-as példányszámú folyóirat címlapját, melyen a magyar címer pornográf kontextusban jelent meg. Ez mondjuk még '91-ben volt, mondhatjuk rá, hogy ekkor még csak ismerkedtünk ezzel az egész demokrácia dologgal. Ideje lenne belejönnünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése