Az újságírói objektivitás iskolapéldáját nyújtja számunkra az Index kínai polgármesterhelyettes-kivégzésekről szóló cikke. Az MTI-től szó szerint átvett hír tudósít a két politikus kivégzéséről, a vádról (korrupció), sőt, még a bírósági eljárás rejtelmeibe is beavatja az olvasót. A hírszerkesztő ezzel a bekezdéssel zár: "Kínában régóta súlyos gondot jelent a járványszerű méreteket öltő vesztegetés. Egy négy évvel ezelőtti felmérés szerint a korrupció évente 86 milliárd dollárjába kerül az országnak." No persze, a járványszerű korrupció az gond, a kivégzéshullám abszurditására ellenben föl sem kell hívnunk a kedves hírfogyasztó figyelmét. Mintha csak ez lenne a normális.
A legmegdöbbentőbb nem az, hogy az újságíró nem nézett utána kivégzések hátterének (diktatúrákban nem ismeretlen a koncepciós per fogalma), vagy hogy nem fűzött a cikkhez egy személyes megjegyzést, mondván, a civilizált világban a mégoly súlyos közpénzlenyúlásokat sem szokás halállal büntetni, hanem az hogy az MTI közleményéből is éppen azt a mondatot hagyta ki, ami úgy-ahogy utalt arra, hogy a cikkben felvázolt értelmezési keret magának a Kínai Kommunista Pártnak a narratívája. Ez a mondat nem szerepel az Index verziójában: "A hírügynökség beszámolójában utal a Kínai Kommunista Párt (KKP) főtitkárának július elsejei szavaira, amikor a párt megalakításának 90. évfordulója alkalmából mondott beszédében Hu Csin-tao (Hu Jintao) kijelentette: a KKP támogatásának és túlélésének feltétele a korrupció ellenes harc."
Ez persze nem elszigetelt eset, jómagam is olvastam már HÉV-gázolás naturalisztikus ábrázolása után egy mondattal praktikus menetrend-változásokról, legutóbb pedig a gyöngyöspatai események kapcsán vetette fel Bajomi-Lázár Péter médiakutató az objektivitás-doktrína elégtelenségét, mondván az ugyanazon a stílusban beszél a patai cigányságról és a faluba érkezett félkatonai-neonáci szervekről. A Facebook-vita után még egy kerekasztal beszélgetés is volt a Gödörben, sokkal mondjuk nem lettünk okosabbak tőle, de azt legalább megtudtuk, hogy az újságírók és a szociológusok nem különösebben kedvelik egymást. (Ez nekem okozott egy kisebb tudathasadást, lásd Személyes.)
Az mindenesetre elmondható, hogy a sokat méltatott újságírói neutralitás gyakran szimpla lustaság (vagy eufemisztikusabban: a szorongató hírverseny) eredménye, és gyakran vezet a szélsőségek normalizálásához. Tanulság: gondolkodj többet, írj kevesebbet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése