Sok pénz és magyar zene kell a Klubrádió frekvenciájának elnyeréséhez

Július 21-én, kilenc másik médiaszolgáltatási lehetőségre vonatkozó, végleges pályázati felhívással egyetemben, nyilvánosságra hozta az NMHH az eddig a Klubrádió által használt, 95.3-as budapesti frekvencia pályáztatásának feltételeit is. A rádió vezérigazgatója még júniusban elmondtaa Narancsnak: a pályázati felhívásból kiderül majd, hogy "valóban arra használja-e a politikai vezetés a [média]törvényt, amivel indokolta annak megalkotását (...), vagy arra, amitől olyan sokan tartottak, hogy elhallgattassa a neki nem kívánatos véleményeket." A Klubrádió az előzetes pályázati felhíváshoz 22 pontos módosító javaslatot nyújtott be, melyet az NMHH pár órával a kézhezvétel után komolytalannak nyilvánított.  A végleges anyagot olvasván láthatjuk, nem is vették komolyan.

Persze a pályáztatási anyag több lényeges ponton megváltozott, és ezek mögött felsejlik a Klubrádió indítványa is. Az eredeti felhívás pl. kimondta, hogy a pályáztató még 15 nappal a benyújtási határidő letelte előtt is megváltoztathatja az elbírálás feltételeit, az új felhívást pedig csak az NMHH honlapján és székházában kell közzé tenni. A módosítási jogkör megmaradt, de az érintetteket az új szöveg szerint rendesen tájékoztatni kell. Mindzonáltal a legfontosabb kérdésekben, tehát a médiaszolgáltatási alapdíj és a pontozási rendszer kérdésében nem a Klubrádió akarata érvényesült. A frekvenciáért fizetendő alapdíj évi 20 millió forintról 53 MILLIÓ + áfára emelkedett. Önmagában ugyan nincs gond az emeléssel: a Médiahatóság egy átláthatatlan díjszabási rendszert egységesített, ennek hatására van, aki az eddiginél többet fizet, van, aki kevesebbet; a Klubrádió éppen többet. Ezt azonban aligha fogja tudni finanszírozni a rádió, épp ezért kérték, hogy a pályázatot ne kereskedelmi, hanem közösségi médiaszolgáltatásra írják ki; vagy pedig a talk and news típusú rádióadó iránti társadalmi igényre tekintettel a díjat csökkentsék 6 millió forintra. A hatóság nemigen látszik felismerni ezt a társadalmi igényt, hiszen elbírálásában 10 ponttal jutalmazza a legalább 60%-ban zenei műsorstruktúrát (ezen felül újabb 10 pont kapható, ha a zenei kínálat legalább 40%-a magyar), s bár 20 pontot ad a helyi közélettel foglalozó, a helyi mindennapi életet segítő (?) műsorok 25% feletti arányára, kétséges, hogy a Klubrádió alapvetően országos szintű politikai műsorai beleférnek e ebbe a kategóriába. Bennmaradt a műsorterv szubjektív megítélésére adható 12 pont (a pontok 1/6-a), míg a médiaszolgáltatási tapasztalatért továbbra is csak 3 pont jár. A legjobb médiadíjszolgálati javaslatot tevő pályázó 15 pontot kap, a kedvezőtlenebb javaslatok arányosan kevesebbet.

A pályázatot tehát egy alapvetően magyar zenei profilú adóra írták ki. Ez szembemegy a piaci trendekkel és józan eszünkkel is, hiszen ha a mai világban valami egyedit nyújthat a rádió az semmiképpen sem a zene, hanem a normális közéleti vita. Míg ugyanis előbbitt orrba-szájba és preferenciáinknak megfelelően szedhetjük le a torrentszájtokról, addig utóbbi ritka, mint a köztársasági elnöki normakontroll-kezdeményezés. És bár a magyar kultúra ápolása és terjesztése nemes feladat, nem biztos, hogy ezt pont a kereskedelmi rádiókon keresztül kellene erőltetni, elvégre Fluort és SP-t is megunja az ember egy idő után. A helyi témák erősítése sem önmagában aggályos, csak éppen nem illeszkedik a Klubrádió eddig követett gyakorlatába, és nehéz nem úgy értelmezni, mint az országos összefüggések megvitatásának háttérbe szorítását. A médiadíj tekintetében nagyjából esélytelen, hogy egy akármilyen műsorstruktúrájú Klubrádió 15 pontot kapjon, így összességében nincsenek túl jó kilátásai az eddigi szolgáltatónak.

Ráadásul, ha valami csoda folytán pár ponttal sikerülne lehagyniuk a többi pályázót - márha lesz más pályázó - Szalai Annamária szubjektív ítélete így is olyan irreálisan nagy szeletét teszi ki a megszerezhető 72 pontnak, hogy gond nélkül megfoszthatja sugárzási jogától a Klubrádiót (vagy bárki mást). A kormány a Médiatörvénnyel szemben megfogalmazott különféle aggályokra rendre azt felelte, hogy ne féljünk, a gyakorlat majd teljesen normális lesz. Már akkor sem igen értettük, hogy akkor mégis mi a fenének kell törvénybe, netán Alkotmányba iktatni amúgy alkalmazni nem kívánt passzusokat; most már hinni sem igen hiszünk az ígéretnek. Egyedül arra lehet gondolni, hogy a kormány úgy gondolta, majd mindenki szépen betart mindent, ezért nem kell a megalkotott törvény szigorával fellépni. Ahogy L. Simon László meg is mondta, a tisztességes újságíróknak nincs mitől tartaniuk. Végül is, a Klubrádiónak is csak a műsorait kell átalakítania a Médiahatóság által kívánt módon, esetleg még pár 100 millióra  lesz szükség és megvan a frekvencia. Minek itt zúgolódni? Komolytalan az egész.