Csökkentené a szórakoztató műsorok adásidejét az SARFT, a kínai rádió, film és televízió főhivatal - adja hírül az Index. A döntést azzal indokolja az állami hivatal, hogy ezek a műsorok károsak a tömeg számára, ezért valami komolyabbal kell helyettesíteni őket. Én ugyan nem vagyok ellene semmi jónak, így a tömegek igényes szórakoztatásának, minőségi műsorokkal való ellátásának sem; de azért egy percig se legyen kétségünk afelől, hogy a kínai kormány nem a tömegek elhülyülése ellen, hanem éppen azért dolgozik. A hülyéket ugyanis irányítani lehet. És az ugyan 100%, hogy egy Mónika-show-szerű műsor megtekintése után az ember lexikális tudása és nyelvi kompetenciája nemigen fejlődik, de az is biztosra vehető, hogy a hivatalos ideológiától eltérő véleménye alakul ki a tárgyalt kérdésekről: családi kapcsolatokról, abortuszról, tudom is én miről. Az ideológiát ugyanis leginkább az jellemzi, hogy végletesen elszakad az emberek (mindig sokféle) mindennapi tapasztalataitól. A bulvárműsorok meg pont ezeket mutatják be, alternatívát kínálnak, kiutat mutatnak az ideológia egyedülvalóságából, amit ugye egy diktatúra nómenklatúrája nem néz jó szemmel. Amilyen megmosolyogtató, olyan tanulságos, hogy nevezett hivatal először éppen az időutazásos filmeket és sorozatokat tiltotta be. Az örök, mozdulatlan jelenből nincs kiút, még képzeletben sem.
Ezt most csak azért mondom, mert aki a kereskedelmi TV-k, a Harry Potter, a sokféle történelemkönyv ellen szónokol, tegye ezt bármily becsülendő, nevelő célzattal is, az ellen harcol, hogy a fiatalság a számára éppen adott rendszeren és kulturális kánonon kívül is el tudja képzelni az életét. Ezt hívják kreativitásnak, a kínai kormány politikáját pedig a kreativitás elfojtásának. És ez nagyon nem jó példa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése