Öncenzúrázzák a cenzúrát az ELTE TáTK-on

Az ELTE Társadalomtudományi Karának HÖK elnöke nem engedte közzétenni a Hallgatói Hálózat február 15-i tüntetéséről íródó cikkemet a TáTKontúr nevű kari lapban. Az eset nyomán pozitív változások indultak meg az újságban, az elnök többé nem tilthat le írásokat, ha ezt a szerkesztőség többsége leszavazza. A cenzúra-ügyről született cikkem mindazonáltal nem jelent meg, még csak szavazás sem volt róla, mivel a főszerkesztő nem kívánta a nevét adni hozzá. Nem is kell neki. De mivel az esetről eddig csupán az EPER rádióban beszéltem, a TáTK HÖK pedig szemérmes hallgatózásba burkolózott, kötelességemnek tartom a megszólalást. Alább olvasható a TáTKontúrba szánt cikkem teljes szövege, illetve melléklet gyanánt a Kovács Anna Sára HÖK elnökkel folytatott levelezésem (kérésre a neveket olvashatatlanná tettem). Kritizálni nemcsak hogy szabad, kell is. Valódi demokrácia csak párbeszédből indulhat ki, az elhallgatásokat, a burkolt fenyegetéseket, az öncenzúrát nem tűrhetjük tovább.

Szerény javaslat

Javaslattétel az oktatásról dr. Orbán Viktor nemzettest Úr részére

Tisztelt Úr! Bátorkodunk tudomására hozni, hogy magunk részéről a legnagyobb megelégedéssel szemléljük a nemzet jövőmanipulátorainak legújabb kori reneszánszát. Ismételt előtérbe kerülésüknek már csak annak fényében is itt volt az ideje, milyen szép eredményeket értek el a nemzeti küzdelemben mindig élen járó harcostársaik, a nemzeti múltmanipulátorok. Az utóbbi évek e területen zajló serénykedését jelzi több kiállítás, reprezentatív kegytárgyak megjelenése a honi hivatalokban, ünnepek, évfordulók beiktatása és Magyarország dicsőségére immár a Nemzeti Hitvallás is. Múltmanipulátorainknak mondhatunk köszönetet, amiért cirka fél évszázadot sikeresen kiradíroztak alkotmányjogi történetünkből, az áldozatos munka hatására pedig a rendszerváltás óta eltelt időszakot sikerült egyetlen szóba sűríteniük. Káosz, mivel is festhetnénk le hűebben az elmúlt húsz év demokratikus tévelygéseit!

Beszélgetnek, vitatkoznak - Egyenes beszéd, ATV (augusztus 16.)

Kálmán Olgát lehet kritizálni kemény, néhol tudálékos stílusa, élesen közbevágó kérdései miatt, politikai vitaműsora mégis üde színfoltja a mai magyar médialátképnek (sötét, süket jövő by MaNcs). Annak az újságírótípusnak a megtestesítője ő, akit nagyon nem szeret a mostani kormány (és ezen ellenszenvében minden valószínűség szerint a komplett pártpolitikával osztozik). Eltántoríthatatlan kérdező, ironikus, cinikus szembesítő. A valódi médiageci (by GYP).

Kioktatja a német sajtót az MTI

Reagált a Süddeutsche Zeitung egy cikkére Rákosy Zsófia, a Magyar Távirati Iroda szóvivője. A "több tárgyi tévedést" is tartalmazó cikk többek között beleesik abba a mostanában gyakorivá váló hibába, hogy a félretárcsázott Papp Danit az MTI Hírcentrum főnökének tulajdonítja. Nem az. A kormányzati hírekkel házaló telefonbetyárok rendszeres áldozata az MTVA hírfőnöke. Az MTI-nek persze minden joga megvan ahhoz, hogy közleményben helyesbítse a hír rá vonatkozó részét, az már egy másik kérdés, hogy nem ártott volna megemlíteni, hogy ha nem MTI munkatárs akkor mégis ki az a Papp Dani és miért cikkez róla a külföldi sajtó. Nem először látjuk azt, hogy egy apró momentum jogos kikezdésével (MTI vagy MTVA) megpróbálják diszkreditálni egy adott cikk egészének legfontosabb állítását (a kormány manipulálni próbálja a közmédiát). De mondom, nem ez a legnagyobb gond. Az MTI közleménye ugyanis nem áll meg itt.

Csak lazán!

Igen, én sem állhatom meg, és bármennyire túlhype-olt dolognak tartom, megeresztek egy bejegyzést Orbán és Navracsics reggeli találkozójáról. Nem lesz hosszú, viszont annál érdekfeszítőbb. 

Miután az m1 esti híradójában megfelelően felkonferálták a laza hangulatú és laza öltözékű találkozót, még egy lapáttal rátettek a nagy lazaságra, és a kisboltból éppen hazatérő miniszterelnök képével nyitották a bejátszást, két szatyor a kézben, a kilós kenyér már csak a hóna alá fért. Ez csak azért furcsa, mert az [origo] reggeli beszámolójában megszólaltak a felcsúti lakosok, többen is elmondták, hogy szeretett Viktoruk sajnos alig-alig mozdul ki hazulról, sőt a boltba még akkor sem jár, ha megéhezik, ez esetben a sportpálya büféjét veszi igénybe.

Vagy az van, hogy a miniszterelnök házi készítésű zsíros kenyérrel várta Navrasicsot, és ezért változtatott szokásain, vagy a helybéliek hazudnak, vagy Orbán kezd a beállított, álspontán médiamegjelenések iránti vonzódásában (is) hasonlítani Putyinra. A puzzle-t mindenki rakja össze magában.

Remegő kézzel nehéz vezényelni a médiát

Rövid időn belül másodszor érkezett téves hívás az [origo] szerkesztőségébe a Fidesz köreiből. Azok után, hogy a frissen megválasztott gyöngyöspatai polgármestert megzsaroló Balázs József véletlenül visszahívta a hírportál újságíróját, most a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség egyik hölgymunkatársa tárcsázta az  [origo] munkatársat, abban a hiszemben, hogy Papp Dániellel, az MTVA hírigazgatójával beszél. A hölgy azt mondta, hogy : "Bocs, csak később tudom küldeni az anyagot, amiről beszéltünk, amit be kell majd mondani mindenképp.", majd mikor fény derült a bakira evvel búcsúzott: "Jaa, nem a Papp Dani, akkor félrenyomtam, bocs." A napifix kisebb tévedéssel hozta le a kiszivárogtatott sztorit, ami további mulatságos politikai nyilatkozatokat eredményezett. Az egyik szemünk sír, a másik nevet.

A Népszabadság szembement Orbán főtanácsadójával

Nem járult hozzá az Ónody-Molnár Dóra újságírónő által készített interjú közléséhez Hegedűs Zsuzsa szociológus, Orbán Viktor főtanácsadója, a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány vezetője (apropó, nem ez az alapítvány kapott több százmilliót a Való Világtól? hmmm.... na de nem ez a lényeg.) A Népszabadság szerkesztősége mégis leközölte az interjút, melyben a kormány tevékenységétől való nyílt elhatárolódásra utaló jelek mellett olyan, szociológus szájából elég meglepően hangzó finomságokat is találunk, mint például a "versenyképesség és a társadalmi felzárkózás ellentétes egymással" kijelentés. Szánom-bánom, nem ismerem Hegedűs szociológiai munkásságát, így nem tudom, hogy tényleg ezt gondolja e, vagy csak a politika szelétől zavarodott össze egy kicsit. Az viszont biztos, hogy nem járt jól a közlés megakadályozásának kísérletével, hiszen a Népszabadság szemmel láthatóan szó szerint, minden kozmetikázás nélkül közölte le a beszélgetést, úgy, ahogy azt rögtítették, nyilván az esetleges pertől való félelmükben. Jelen pillanatban persze nem megválaszolható kérdés, hogy bepereli e Hegedűs az újságot, vagy esetleg engem az ott leírtak terjesztésért, mint ahogy az elképzelt per kimenetelét is nehéz lenne megjósolni a mai médiakörnyezetben. Pár szót azért mégis érdemes az interjú témájának szentelni.

A jó kritikus ne kritizáljon

Sokáig azt hittem, hogy a Tusványosi Nyári Szabadegyetem programsorozatának legértelmetlenebb mondatáért járó díjat Szalai Annamáriának adhatjuk, eme elmés megállapításáért : "a médiavilág egyes szereplői sokszor a véleménynyilvánítás alapjoga mögé bújva próbálják elérni, hogy rájuk semmiféle szabályozás ne vonatkozzék." Tévedtem, a Magyar Teátrum által szervezett pódiumbeszélgetés, a Kritika és Színház résztvevői még képtelenebb, már-már oximoronnak mondható következtetésre jutottak: a színházkritikus ne kritizáljon.

Az újságírói forrásvédelem vége

A szólásszabadság és az internetes tartalmak egyre inkább elhidegülni látszó viszonyát taglaló előző posztban már beszámoltam Bodoky Tamás esetéről. Röviden arról van szó, hogy az átlátszó.hu főszerkesztőjét egy, a Brokernet meghackelését kiszivárogtató írása miatt a rendőrségen kihalgatták, információforrása felfedésére kötelezték, majd, miután ezt megtagadta, laptopjának merevlemezét lefoglalták. Bodoky az eljárás miatt panaszt nyújtott be a rendőrségre, ezt utasították most el. Azt már eddig is tudtuk, hogy a konkrét ügyben nem sokat számított az újságírói forrásvédelem, az elutasító határozat indoklásából (pontosabban: az indoklás hiányából) az is kiderül, más büntetőügyekben sem igen fog.

A nemszabadság háza: a Médiahatóság és az internet

Július 15-én a Freedom House nemzetközi sajtószabadság-figyelő szervezet "The Promises We Keep Online" címmel írt jelentést a Helsinki Bizottságnak. Az internetes véleménynyilvánítás szabadságával foglalkozó dokumentum külön kitér Magyarország helyzetére, a "nagy vitákat kiváltó" tavalyi médiatörvényre, a Médiahatóság omnipotenciájára, az "elképesztően homályos kategóriák alapján kiróható büntetési tételekre." Elismeri, hogy a nemzetközi hiszti nyomására megváltoztatott törvény némileg kedvezőbbé tette a netes orgánumok helyzetét, de leszögezi, hogy a soft verzió is tele van érthetetlen, aggályos rendelkezésekkel. Példát is hoz a David J. Kramer által jegyzett felirat: a népszavás kommentek és Bodonovich Jenő médiabiztos esetét hánytorgatja fel (konkrét megnevezés nélkül). Felveti a jogos kérdést, mégis hogy lehet az, hogy míg a törvény körül sertepertélő teljes médiaelit a kommentelés szabadságát hirdeti, addig a gyakorlat ezzel éppen ellenkező irányba tart.

Sok pénz és magyar zene kell a Klubrádió frekvenciájának elnyeréséhez

Július 21-én, kilenc másik médiaszolgáltatási lehetőségre vonatkozó, végleges pályázati felhívással egyetemben, nyilvánosságra hozta az NMHH az eddig a Klubrádió által használt, 95.3-as budapesti frekvencia pályáztatásának feltételeit is. A rádió vezérigazgatója még júniusban elmondtaa Narancsnak: a pályázati felhívásból kiderül majd, hogy "valóban arra használja-e a politikai vezetés a [média]törvényt, amivel indokolta annak megalkotását (...), vagy arra, amitől olyan sokan tartottak, hogy elhallgattassa a neki nem kívánatos véleményeket." A Klubrádió az előzetes pályázati felhíváshoz 22 pontos módosító javaslatot nyújtott be, melyet az NMHH pár órával a kézhezvétel után komolytalannak nyilvánított.  A végleges anyagot olvasván láthatjuk, nem is vették komolyan.

Bor vs. szólásszabadság: 0-1

Kedd óta tudjuk: nyilvánosan is szarozhatjuk a borokat Európában. A Strasbourg-i Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy a magyar hatóságok jogszerűtlenül jártak el, mikor Uj Péter újságírót becsületsértés vádjában elmarasztalták a Tokaji Kereskedőház olcsó borának leszarozása miatt. A magyar adófizetők 3580 eurójába került egy olyan per, amit már elindítani is tök felesleges volt.

Stay objective!

Az újságírói objektivitás iskolapéldáját nyújtja számunkra az Index kínai polgármesterhelyettes-kivégzésekről szóló cikke. Az MTI-től szó szerint átvett hír tudósít a két politikus kivégzéséről, a vádról (korrupció), sőt, még a bírósági eljárás rejtelmeibe is beavatja az olvasót. A hírszerkesztő ezzel a bekezdéssel zár: "Kínában régóta súlyos gondot jelent a járványszerű méreteket öltő vesztegetés. Egy négy évvel ezelőtti felmérés szerint a korrupció évente 86 milliárd dollárjába kerül az országnak." No persze, a járványszerű korrupció az gond, a kivégzéshullám abszurditására ellenben föl sem kell hívnunk a kedves hírfogyasztó figyelmét. Mintha csak ez lenne a normális.

Kína nem szórakozik

Csökkentené a szórakoztató műsorok adásidejét az SARFT, a kínai rádió,  film és televízió főhivatal - adja hírül az Index. A döntést azzal indokolja az állami hivatal, hogy ezek a műsorok károsak a tömeg számára, ezért valami komolyabbal kell helyettesíteni őket. Én ugyan nem vagyok ellene semmi jónak, így a tömegek igényes szórakoztatásának,  minőségi műsorokkal való ellátásának sem; de azért egy percig se legyen kétségünk afelől, hogy a kínai kormány nem a tömegek elhülyülése ellen, hanem éppen azért dolgozik. A hülyéket ugyanis irányítani lehet. És az ugyan 100%, hogy egy Mónika-show-szerű műsor megtekintése után az ember lexikális tudása és nyelvi kompetenciája nemigen fejlődik, de az is biztosra vehető, hogy a hivatalos ideológiától eltérő véleménye alakul ki a tárgyalt kérdésekről: családi kapcsolatokról, abortuszról, tudom is én miről. Az ideológiát ugyanis leginkább az jellemzi, hogy végletesen elszakad az emberek (mindig sokféle) mindennapi tapasztalataitól. A bulvárműsorok meg pont ezeket mutatják be, alternatívát kínálnak, kiutat mutatnak az ideológia egyedülvalóságából, amit ugye egy diktatúra nómenklatúrája nem néz jó szemmel. Amilyen megmosolyogtató, olyan tanulságos, hogy nevezett hivatal először éppen az időutazásos filmeket és sorozatokat tiltotta be. Az örök, mozdulatlan jelenből nincs kiút, még képzeletben sem.

A nacionalizmus retorikája és a cigányság társadalmi kirekesztése

„The fundemantal coerciveness of society lies not in its machineries of social control,

but in its power to constitute and to impose itself as reality.”

Peter L. Berger

Juhász Oszkár, a Jobbik jelöltje nyerte az időközi polgármester-választásokat Gyöngyöspatán. Ténykedését és annak eredményét előre megjósolni nem lehet, az mindenesetre sokatmondó, hogy "szebb jövő virradt Gyöngyöspatára" címmel tartott sajtótájékoztatót győzelme után. Ez alkalomból egy pár hónapja írt dolgozatomat olvashatjátok, mely a kialakult helyzet társadalmi okaira kérdez rá. Reblog és átütő iskolaszag, de talán nem lesz haszontalan.

Lázár: Píszí Parlamentet!

Akár pénzbüntetéssel vagy a képviselői státusz felfüggesztésének kilátásba helyezésével is sújthatná a jövőben a magyar Parlament Házszabálya - az EP hasonló dokumentumához hasonlóan - a zsidózást és a cigányozást, tágabban azt, hogy "ember és ember között, magyar és magyar között" egy-egy honatya különbséget tegyen - nyilatkozta Lázár János az origo-nak, reagálva  a jobbikos Novák Előd az egyházügyi törvény hétfő éjjeli vitája során elhangzott, a zsidóságot, konkrétan pedig Fónagy János-t sértő megjegyzéseire.

Csöpögtet a Chili

Kellemes meglepetés ért ma reggel, az internet vivmányainak köszönhetően hozzám is eljutott a hír, hogy a tervezett hétfői rádiós premier helyett már tegnap leadta a KROQ rádió a Red Hot Chili Peppers új számát, az Adventures of Raindance Maggie-t, miután az véletlenül (!) felkerült a banda honlapjára.

A mi kérdéseink, amik válaszok - Péntek8, HírTV júl. 15.

"Ismét Gajdics Ottóval kettesben képviseljük önöket és az önök kérdéseit mai vendégünkkel, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel szemben" - így a határozott felütés Csermely Péter műsorvezetőtől. A 40 akárhány perc alatt vajmi kevés bennem felmerülő kérdésre ismerek rá, ami nem baj, elvégre nem vagyunk egyformák. Azt sem mondhatjuk, hogy a kérdések a vendéggel szemben hangzanak el, inkább amolyan kormány-Schmitt relációt vélek itt felfedezni - ellensúly helyett egyensúly - dehát ezen sincs sokat puffogni, jobb a békesség meg aztán nem is nagyon vártunk mást.